2010. december 12., vasárnap

Gondolkodjunk...



...
Miként emlékezzünk Jézus Krisztusra?
Jézus Krisztus „volt a valaha élt egyik legbefolyásosabb ember” („The World Book Encyclopedia”).
A NAGY emberek nevéről általában az jut eszünkbe, amit véghezvittek. Akkor Jézus neve hallatán miért gondolnak olyan sokan a tettei helyett a születésére? A keresztény egyházak tagjai közül a legtöbben ismerik a Jézus születése körüli eseményeket. De vajon hányan emlékeznek azokra a páratlan tanításaira, amelyek a hegyi beszédben hangzottak el, és hányan próbálják meg alkalmazni őket?
Jézus születése természetesen nevezetes esemény volt, de a korai tanítványai sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a tetteinek és a tanításainak. Kétségtelen, hogy Isten soha nem akarta, hogy Krisztus születése árnyékot vessen az érett férfiként leélt éveinek fontosságára. Márpedig a karácsony pontosan ezt tette: Krisztus személyét kusza betlehemes legendák és néphagyományok mögé rejtette.
A karácsony megünneplésének a módja is nyugtalanító kérdést vet fel az emberben. Ha Jézus ma visszatérne a földre, mi lenne a véleménye a karácsonykor fellángoló üzleti szellemről? Amikor Jézus kétezer évvel ezelőtt ellátogatott a jeruzsálemi templomba, felháborította, hogy a pénzváltók és az árusok visszaélnek egy zsidó vallási ünneppel, hogy pénzhez jussanak. „Vigyétek ezeket innen! — mondta. — Ne tegyétek tovább az én Atyám házát kereskedés házává!” (János 2:13–16). Nyilvánvaló, hogy Jézus nem helyeselte, hogy a vallásból üzletet csinálnak.
Spanyolországban sok őszinte katolikust aggaszt, hogy a karácsonyt egyre inkább átitatják a kereskedelmi érdekek. Pedig annak fényében, hogy sok, karácsonyhoz fűződő szokás miben gyökerezik, valószínű, hogy ez az irányzat megállíthatatlan. Juan Arias újságíró kifejti: „Azok a keresztények, akik kritizálják a karácsonyt, amiért az »pogány jelleget öltött«, és amiért sokkal inkább a mulatozásról és a kereskedelemről szól, mint a vallásról, többnyire nincsenek tisztában azzal, hogy a karácsonyhoz már akkor, amikor bevezették . . . , sok olyan szokás kapcsolódott, amely [a Nap tiszteletére rendezett] római pogány ünnepből lett átvéve” (El País, 2001. december 24.).
Az utóbbi években sok spanyol újságíró és enciklopédia foglalkozott a karácsonyi hagyományok pogány eredetével, valamint az ünnepek kereskedelmi színezetével. Arról, hogy mikor ünneplik a karácsonyt, az egyik enciklopédia nyíltan kijelenti: „Hogy miért jelölte ki ezt az időpontot a római katolikus egyház az ünnep dátumaként, az bizonyára azzal magyarázható, hogy szokása a pogány ünnepeket keresztény ünnepekkel felváltani . . . Tudjuk, hogy abban az időben Rómában a pogányok december 25-én ünnepelték a natalis invictit, vagyis a »legyőzhetetlen Nap« születését” (Enciclopedia de la Religión Católica).
Egy másik enciklopédia ehhez hasonlóan megjegyzi: „A karácsony nem azért kapta a december 25-ei dátumot, mert ez egy kronológiailag pontos évforduló, hanem mert keresztényiesíteni akarták a téli napfordulóhoz kapcsolódó római ünnepeket” (Enciclopedia Hispánica). Hogyan ünnepelték a rómaiak a téli égbolton felkelő napot? Lakomával, vigadozással és egymás megajándékozásával. Mivel az egyházi elöljárók sajnáltak volna eltörölni egy ilyen népszerű ünnepet, inkább „keresztényiesítették”: a nap születése helyett Jézus születéséhez társították.
Kezdetben — a IV. és az V. században — a napimádat és az ahhoz kapcsolódó szokások makacsul megmaradtak az ünnep részeként. A katolikus „Szent” Ágoston (i. sz. 354—430) kötelességének érezte figyelmeztetni hívőtársait, hogy ne úgy ünnepeljék december 25-ét, ahogyan a pogányok teszik, akik a napot tisztelik. De az ősi római szokások úgy tűnik, még ma is győzedelmeskednek.
Ideális ünnep a vigadozásra és a vásárlásra
Az évszázadok során több dolog meghatározó szerepet játszott abban, hogy a karácsony a legnépszerűbb nemzetközi ünnep legyen, amikor az emberek vigadozhatnak és vásárolhatnak. Emellett lassanként más téli ünnepek hagyományai is beépültek a rómaiak által hátrahagyott mulatozásba, elsősorban azok, amelyeket Észak-Európában tartottak. A XX. század kereskedői és marketingszakemberei pedig lelkesen támogattak minden olyan szokást, amely nagy haszonnal kecsegtetett.
Hová vezetett mindez? Ma Krisztus születésének a jelentősége háttérbe szorul, és inkább a megünneplése kap hangsúlyt. Krisztus nevét sokszor még csak meg sem említik a hagyományos karácsonnyal kapcsolatban. A karácsony „egy családi ünnep az egész világon; mindenki azt ünnepli, amit a karácsony neki jelent” — jegyzi meg az El País nevű spanyolországi újság.
Ezek a szavak egy olyan irányzatról tanúskodnak, amely egyre meghatározóbbá válik Spanyolországban, és sok más helyen is a világon. Míg a karácsonyt egyre nagyobb felhajtás övezi, addig Krisztusról egyre kevesebbet tudnak az emberek. Alapjában véve a karácsony ma szinte teljesen ugyanaz, mint ami eredetileg volt a római időkben: mulatozás, lakoma és egymás megajándékozása.
„Gyermek született nekünk”
Ha a hagyományos karácsonyi ünnepeknek nincs sok közük Krisztushoz, hogyan emlékezzenek az igaz keresztények Krisztus születésére és életére? Hét évszázaddal Jézus születése előtt Ézsaiás ezt jövendölte róla: „gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk, és a fejedelmi uralom az ő vállán lesz” (Ézsaiás 9:6). Miért sejttették Ézsaiás szavai azt, hogy Jézus születésének és szerepének nagy lesz a jelentősége? Azért, mert biztos volt, hogy Jézus egyszer majd hatalmas uralkodó lesz. A Béke Fejedelmének fogják nevezni, és sem a békének, sem Jézus fejedelmi uralmának nem lesz vége. Ezenkívül Jézus uralma „jog és igazságosság által” lesz fenntartva (Ézsaiás 9:7).
Gábriel angyal az Ézsaiás által hirdetett szavakat visszhangozta, amikor bejelentette Máriának Jézus jövőbeli születését. „Ez nagy lesz, és a Legfelségesebb Fiának fogják hívni — jövendölte —, és Jehova Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, és királyként fog uralkodni Jákob házán örökké, és királyságának nem lesz vége” (Lukács 1:32, 33). Világos hát, hogy Jézus születését elsősorban azok a tettek teszik jelentőségteljessé, amelyeket Isten Királyságának kinevezett Királyaként hajt végre. Krisztus uralma mindenkinek áldásokat hozhat, így neked és a szeretteidnek is. Hiszen az angyalok azt mondták, hogy a születése békét jelent „a földön Isten kedveltjeinek” (Lukács 2:14, Békés—Dalos-fordítás).
Ki ne vágyna arra, hogy béke és igazságosság uralkodjon a földön? De ahhoz, hogy élvezhessük a békét, amelyet Krisztus uralma fog megteremteni, Isten kedvében kell járnunk, és jó kapcsolatot kell kiépítenünk vele. Jézus azt mondta, hogy ennek a kapcsolatnak a kialakításához először is arra van szükség, hogy ismeretet szerezzünk Istenről és Krisztusról. „Az pedig az örök élet — mondta Jézus —, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3).
Ha egyszer alaposan megismerjük Jézust, nem kell többé azon töprengenünk, hogy vajon ő mi módon szeretné, hogy emlékezzünk rá. Úgy, hogy eszünk, iszunk és ajándékokat adunk egymásnak ugyanazon a napon, amelyen egykor egy pogány fesztivált tartottak? Nem valószínű. A halála előtti éjszakán Jézus tudatta a tanítványaival, hogy neki mi tetszene. „Az szeret engem, akinél megvannak a parancsolataim, és megtartja őket. Aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretni fogom őt” (János 14:21).

Fotók: internet

4 megjegyzés:

Kékmadár írta...

Szerintem alapvető kérdés, hogy mit hiszünk Jézusról: ember volt vagy Isten. Én alapvető tévedésnek tartom, ha Nagy Embernek titulálják őt. Sok nagy ember volt a történelemben, de Jézus Isten fia volt, maga Isten, aki Karácsnykor a legtöbbet adta amit adhatott, nekünk ajándékozta önmagát, hogy sok sejtelem és próbálkozás után, amikor az ember próbálta elképzelni, kitalálni, hogy milyen is Isten, konkrét, számunkra is felfogható formában megismerhessük megtapasztalhassuk őt. A legcsodálatosabb, amit az Eleusza típusú ikonok is megfogalmaznak, hogy Isten, "lement" emberbe , odabújt az emberhez, kiszolgáltatta magát az emberi esendőségnek, hogy megismerhessük őt és az ő szeretetét.

m írta...

Érdekes, hogy ezekhez a forrásokhoz BÁRKI hozzájuthat, olvashatja őket és mégis mennyiféle vélemény alakul ki az emberekben Jézussal, Isten Fiával, a valaha élt legnagyobb emberrel kapcsolatban. Hálás vagyok, hogy a tiszta forrás, Isten Szava (János 17:17), ami szintén BÁRKIÉ lehet, fényt derít az igazságra ebben a sötét, kereskedelmi lázban égő világban.
Köszi Szera:)))

Ida13 írta...

Jézus születésével kapcsolatban: az is különleges esemény volt, akár a fogantatása. Azért is fontos megemlékeznünk róla, mivel a próféták előre megjósolták hogyan fog történni, tehát Jézus születése részévé vált más nagy emberek cselekedeteinek, tevékenységeinek. Nem. Nem tetszik, hogy mivé fajult. Nem akarok és nem tudok azonosulni a nagy vásárolósdival!

H.N. írta...

Mű- és művészetkedvelőként tudom, hogy milyen elvitathatatlanul nagy szerepe volt az egyháznak és a művészetének - köztük az ikonfestészetnek is - abban, hogy létrejöjjön maga a művészettörténet.
Keresztény és istenfélő emberként pedig úgy gondolom, egyedül a Biblia mérvadó abban, hogy valós képet tudjunk kialakítani Istenről és a fiáról, Jézusról. " Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett" (Galácia 4:4). E szerint Isten és Jézus két külön személy. És végül is az ember és a gyereke, bármennyire hasonlóak is, nem egyek.
Egyszóval szeretem a művészetet, de ha Istenről, Jézusról vagy a hitemről van szó, ha nem egyezik a művész gondolata a bibliai gondolatokkal, bárki legyen is, nem befolyásol.