Csak...

... az igazság szerint... :)

"Lehet egy pogány ünnepből keresztény ünnep?
OLASZORSZÁGBAN 2004 telén, a karácsonyi időszakban heves vita támadt. Iskolai vezetők és tanárok amellett foglaltak állást, hogy a lehető legkevesebbre kell csökkenteni mindent, ami a vallásos karácsonyi hagyományokhoz kapcsolódik, vagy akár teljesen el kell törölni ezeket. Azért javasolták ezt, hogy tiszteletet mutassanak az olyan, egyre növekvő számban lévő tanulók iránt, akik se nem katolikusok, se nem protestánsok. Mások azonban – az oktatás területén, és egyéb körökben is – azt követelték, hogy tartsák tiszteletben a hagyományokat, és őrizzék meg őket.
Eltekintve e vitától, lássuk, hogy mi is az eredete sok karácsonyi hagyománynak. Miközben a vita a csúcspontjához közeledett, a vatikáni L’Osservatore Romano című újság néhány érdekes észrevételt közölt.
A karácsony ünneplésének időpontjával kapcsolatban ezt írta ez a katolikus lap: „Jézus születésének tényleges dátuma történelmi szempontból ismeretlen, mivel sem a római történelem, sem az akkori népszámlálás, melyet a császár rendelt el, sem pedig az azt követő évszázadok kutatásai nem utalnak rá egyértelműen . . . Ahogy ez köztudott, a december 25-ei dátumot a római egyház választotta a negyedik században. Ezt a napot a pogány Rómában a Napistennek szentelték . . . Jóllehet a kereszténységet ekkorra már Konstantin egyik ediktuma elismerte Rómában, a Napistenről . . . szóló mítosz még mindig széles körben elterjedt volt, főként a katonák között. A fent említett ünnepek, melyek mindegyikét december 25-én tartották, a népszerű hagyományokban gyökereztek. Ez adta az ötletet a római egyháznak, hogy keresztény tartalommal ruházza fel ezt a napot. Ezt azáltal tette, hogy a Napisten helyére az Igazságosság igaz Napját, Jézus Krisztust állította, ezt a napot választva arra, hogy ünnepeljék a születését.”
Mit mondhatunk a karácsonyfáról, amely ma már a katolikus hagyomány része?
A cikk, mely ebben a katolikus újságban jelent meg, rávilágított, hogy annak idején, az ókorban sok örökzöldről, mint például „a magyalról, a szúrós csodabogyóról, a babérról és a fenyőágakról úgy gondolták, hogy mágikus vagy gyógyító erejük megelőzi a betegséget”. A cikk így folytatódott: „December 24-én, karácsonyeste Ádámra és Évára emlékeztek a földi Paradicsomban található Fa nagyon népszerű története által . . . A fának almafának kellett volna lennie, de mivel az almafa nem illett a télhez, fenyőfát állítottak a színpadra. Az ágakra almát aggattak, vagy összetört kekszből készült, különleges formájú ostyákat, melyek a jövőben bekövetkező Megváltást szemléltették, illetve Jézus eukarisztikus jelenlétét jelképezték. Emellett gyerekeknek szánt édességgel és ajándékkal is díszítették a fát.” Mi történt később?
A L’Osservatore Romano megemlítette, hogy a karácsonyfa állításának hagyománya Németországban kezdődött a XVI. században, majd hozzáfűzte: „Olaszország az egyik utolsó ország volt, ahol meghonosodott a karácsonyfa, részben a miatt a meglehetősen elterjedt szóbeszéd miatt, hogy a karácsonyfa protestáns szokás, és ezért a jászollal [betlehemes jelenettel] kellene helyettesíteni.” VI. Pál pápa „vezette be azt a szokást, hogy [a római Szent Péter téren] egy hatalmas karácsonyfát állítanak fel” a betlehemes jelenet közelében.
Elfogadhatónak tartod azt, hogy egy vallási vezető látszólagos keresztény tartalommal ruház fel eseményeket és jelképeket, amelyek ősi pogány szokásokban gyökereznek? Azzal kapcsolatban, hogy mi a helyes út, a Szentírás így inti az igaz keresztényeket: „mi közössége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek? Vagy mi részessége van a világosságnak a sötétséggel?” (2Korintusz 6:14–17)."