...
Miként emlékezzünk Jézus Krisztusra?
Jézus Krisztus „volt a valaha élt egyik legbefolyásosabb ember” („The World Book Encyclopedia”).
A NAGY emberek nevéről általában az jut eszünkbe, amit véghezvittek. Akkor Jézus neve hallatán miért gondolnak olyan sokan a tettei helyett a születésére? A keresztény egyházak tagjai közül a legtöbben ismerik a Jézus születése körüli eseményeket. De vajon hányan emlékeznek azokra a páratlan tanításaira, amelyek a hegyi beszédben hangzottak el, és hányan próbálják meg alkalmazni őket?
Jézus születése természetesen nevezetes esemény volt, de a korai tanítványai sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a tetteinek és a tanításainak. Kétségtelen, hogy Isten soha nem akarta, hogy Krisztus születése árnyékot vessen az érett férfiként leélt éveinek fontosságára. Márpedig a karácsony pontosan ezt tette: Krisztus személyét kusza betlehemes legendák és néphagyományok mögé rejtette.
A karácsony megünneplésének a módja is nyugtalanító kérdést vet fel az emberben. Ha Jézus ma visszatérne a földre, mi lenne a véleménye a karácsonykor fellángoló üzleti szellemről? Amikor Jézus kétezer évvel ezelőtt ellátogatott a jeruzsálemi templomba, felháborította, hogy a pénzváltók és az árusok visszaélnek egy zsidó vallási ünneppel, hogy pénzhez jussanak. „Vigyétek ezeket innen! — mondta. — Ne tegyétek tovább az én Atyám házát kereskedés házává!” (János 2:13–16). Nyilvánvaló, hogy Jézus nem helyeselte, hogy a vallásból üzletet csinálnak.
Spanyolországban sok őszinte katolikust aggaszt, hogy a karácsonyt egyre inkább átitatják a kereskedelmi érdekek. Pedig annak fényében, hogy sok, karácsonyhoz fűződő szokás miben gyökerezik, valószínű, hogy ez az irányzat megállíthatatlan. Juan Arias újságíró kifejti: „Azok a keresztények, akik kritizálják a karácsonyt, amiért az »pogány jelleget öltött«, és amiért sokkal inkább a mulatozásról és a kereskedelemről szól, mint a vallásról, többnyire nincsenek tisztában azzal, hogy a karácsonyhoz már akkor, amikor bevezették . . . , sok olyan szokás kapcsolódott, amely [a Nap tiszteletére rendezett] római pogány ünnepből lett átvéve” (El País, 2001. december 24.).
Az utóbbi években sok spanyol újságíró és enciklopédia foglalkozott a karácsonyi hagyományok pogány eredetével, valamint az ünnepek kereskedelmi színezetével. Arról, hogy mikor ünneplik a karácsonyt, az egyik enciklopédia nyíltan kijelenti: „Hogy miért jelölte ki ezt az időpontot a római katolikus egyház az ünnep dátumaként, az bizonyára azzal magyarázható, hogy szokása a pogány ünnepeket keresztény ünnepekkel felváltani . . . Tudjuk, hogy abban az időben Rómában a pogányok december 25-én ünnepelték a natalis invictit, vagyis a »legyőzhetetlen Nap« születését” (Enciclopedia de la Religión Católica).
Egy másik enciklopédia ehhez hasonlóan megjegyzi: „A karácsony nem azért kapta a december 25-ei dátumot, mert ez egy kronológiailag pontos évforduló, hanem mert keresztényiesíteni akarták a téli napfordulóhoz kapcsolódó római ünnepeket” (Enciclopedia Hispánica). Hogyan ünnepelték a rómaiak a téli égbolton felkelő napot? Lakomával, vigadozással és egymás megajándékozásával. Mivel az egyházi elöljárók sajnáltak volna eltörölni egy ilyen népszerű ünnepet, inkább „keresztényiesítették”: a nap születése helyett Jézus születéséhez társították.
Kezdetben — a IV. és az V. században — a napimádat és az ahhoz kapcsolódó szokások makacsul megmaradtak az ünnep részeként. A katolikus „Szent” Ágoston (i. sz. 354—430) kötelességének érezte figyelmeztetni hívőtársait, hogy ne úgy ünnepeljék december 25-ét, ahogyan a pogányok teszik, akik a napot tisztelik. De az ősi római szokások úgy tűnik, még ma is győzedelmeskednek.
Ideális ünnep a vigadozásra és a vásárlásra
Az évszázadok során több dolog meghatározó szerepet játszott abban, hogy a karácsony a legnépszerűbb nemzetközi ünnep legyen, amikor az emberek vigadozhatnak és vásárolhatnak. Emellett lassanként más téli ünnepek hagyományai is beépültek a rómaiak által hátrahagyott mulatozásba, elsősorban azok, amelyeket Észak-Európában tartottak. A XX. század kereskedői és marketingszakemberei pedig lelkesen támogattak minden olyan szokást, amely nagy haszonnal kecsegtetett.
Hová vezetett mindez? Ma Krisztus születésének a jelentősége háttérbe szorul, és inkább a megünneplése kap hangsúlyt. Krisztus nevét sokszor még csak meg sem említik a hagyományos karácsonnyal kapcsolatban. A karácsony „egy családi ünnep az egész világon; mindenki azt ünnepli, amit a karácsony neki jelent” — jegyzi meg az El País nevű spanyolországi újság.
Ezek a szavak egy olyan irányzatról tanúskodnak, amely egyre meghatározóbbá válik Spanyolországban, és sok más helyen is a világon. Míg a karácsonyt egyre nagyobb felhajtás övezi, addig Krisztusról egyre kevesebbet tudnak az emberek. Alapjában véve a karácsony ma szinte teljesen ugyanaz, mint ami eredetileg volt a római időkben: mulatozás, lakoma és egymás megajándékozása.
„Gyermek született nekünk”
Ha a hagyományos karácsonyi ünnepeknek nincs sok közük Krisztushoz, hogyan emlékezzenek az igaz keresztények Krisztus születésére és életére? Hét évszázaddal Jézus születése előtt Ézsaiás ezt jövendölte róla: „gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk, és a fejedelmi uralom az ő vállán lesz” (Ézsaiás 9:6). Miért sejttették Ézsaiás szavai azt, hogy Jézus születésének és szerepének nagy lesz a jelentősége? Azért, mert biztos volt, hogy Jézus egyszer majd hatalmas uralkodó lesz. A Béke Fejedelmének fogják nevezni, és sem a békének, sem Jézus fejedelmi uralmának nem lesz vége. Ezenkívül Jézus uralma „jog és igazságosság által” lesz fenntartva (Ézsaiás 9:7).
Gábriel angyal az Ézsaiás által hirdetett szavakat visszhangozta, amikor bejelentette Máriának Jézus jövőbeli születését. „Ez nagy lesz, és a Legfelségesebb Fiának fogják hívni — jövendölte —, és Jehova Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, és királyként fog uralkodni Jákob házán örökké, és királyságának nem lesz vége” (Lukács 1:32, 33). Világos hát, hogy Jézus születését elsősorban azok a tettek teszik jelentőségteljessé, amelyeket Isten Királyságának kinevezett Királyaként hajt végre. Krisztus uralma mindenkinek áldásokat hozhat, így neked és a szeretteidnek is. Hiszen az angyalok azt mondták, hogy a születése békét jelent „a földön Isten kedveltjeinek” (Lukács 2:14, Békés—Dalos-fordítás).
Ki ne vágyna arra, hogy béke és igazságosság uralkodjon a földön? De ahhoz, hogy élvezhessük a békét, amelyet Krisztus uralma fog megteremteni, Isten kedvében kell járnunk, és jó kapcsolatot kell kiépítenünk vele. Jézus azt mondta, hogy ennek a kapcsolatnak a kialakításához először is arra van szükség, hogy ismeretet szerezzünk Istenről és Krisztusról. „Az pedig az örök élet — mondta Jézus —, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3).
Ha egyszer alaposan megismerjük Jézust, nem kell többé azon töprengenünk, hogy vajon ő mi módon szeretné, hogy emlékezzünk rá. Úgy, hogy eszünk, iszunk és ajándékokat adunk egymásnak ugyanazon a napon, amelyen egykor egy pogány fesztivált tartottak? Nem valószínű. A halála előtti éjszakán Jézus tudatta a tanítványaival, hogy neki mi tetszene. „Az szeret engem, akinél megvannak a parancsolataim, és megtartja őket. Aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretni fogom őt” (János 14:21).
Fotók: internet
