2009. november 3., kedd

Holnap...



... egy félelmetes hatóság elé megyek és szorongok nagyon...
... tudom, hogy az ima segít...
... én még az átkosban jártam főiskolára és ott még azt tanultam, hogy az ember a
legfontosabb...
... vajon miért nem hiszem el?
... terápiás kép: INTERNET

9 megjegyzés:

KicsiKató írta...

(Azt hiszem,) minden úgy lesz, ahogy lennie kell! Szorítok!:)

Szera írta...

Nagyon kedves vagy! Köszönöm! :)

Nagyváradi Csilla írta...

Gondolok Rád!!!

Monika írta...

Tudod: imádkozom érted!!!!

Cila Zzy írta...

Szia! Gondolok rád!

Emi írta...

Az éjjelesemet /munkában vagyok/ Érted ajánlom fel, minden nehézségével és kuszkodésével.

Julcsi írta...

Veled vagyok...!

Juhizs írta...

Nem tudom, hogy jó hatóságra gondolok-e de ugye nem az, amelyik egyszer behívott egy amputált lábú embert, hogy megnézzék, hogy a leszázékoltság alapja fennáll-e még?;-(
A következő tippem az Apeh lenne.
(Természetesen nem kell válaszolni)
Sokan vagyunk Veled :-)

Szera írta...

Nagyon kedvesek vagytok! Köszönöm mindenkinek!!! Túl vagyok rajta, eredmény később...