...
Pilinszky János: Fabula
Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.
Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tiszta szívű állat.
Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.
Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.
6 megjegyzés:
Jujjj! Ez szomorú volt: a vége.De ilyen bolond az ember. Tipikus Pilinszky vers....
Időnként mindannyian farkasok vagyunk, ilyen gyámoltalanok és reményteliek...
De jó volt újra olvasni! Az egyik kedvenc Pilinszkym...
Értelek....én az ember helyébe képzeltem magam és szomorú,hogy nem értjük az állatokat,csak előítéletből cselekszenek sokan....
Igen,ha a farkas helyébe képzelem magam,akkor is szomorú,de valóban így van.
Hogy is van??: "Ember,embernek farkasa?"
Igen, így van...
Szera!Megkaptad az emilem fazekas-ügyben?Úgy egy hete írtam.
Megjegyzés küldése