A menyasszony az öccsével. (unokahúgom és az unokaöcsém)
A másik képen a vőlegény a sógorával. (vagyis sz unokaöcsémmel:) )
Szépek, fiatalok, szeretik egymást. Én a házasságkötő teremben csak sírtam-sírtam..., láttam magam előtt Rózát, amikor megszületett, amikor piciként olyan volt, mint egy szépséges rongybaba, aztán ahogy felnőtt..., a testvéreméket, ahogy szeretetben felnevelték..., jó, hogy most nem láttok, ott folytatom, ahol a szertartáson abbahagytam... Olyan fájdalmasan szép időnként az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése