... egy kis szorongásért nem kell a szomszédba mennem, ismerjük mi már jól egymást... DE! Tegnap megéltem egy nyers formáját... Hatalmas bevásárlóközpont, mozi, pihenésként megnézzük egy aranyos rajzfilm 2. részét, mi csak sündörgünk a mese miatt..., előtte lemezbolt, egy kupacon van a mozival... hátranézek, hömpölygő arctalan tömeg..., mit keresek én itt?! "sok az eszkimó"...haza akarok menni, de nem nem hagyhatom magára a családomat..."cseendes éj..." és amerikai megfelelői...zaj, aztán a mozi jótékony sötétje...,de itt is feldübörög a hang 5.1-es dolby...és mit tudom én még mi...MIT KERESEK ÉN ITT??? ...haza akarok menni...
7 megjegyzés:
Értem én, hogy "dübörög a külvilág", de nem szabad teljesen bezárkózni önmagunkba... az se lenne jó, csak látszatra, ideiglenesen, átmenetileg.
Persze, sokan nem bírják a tömeget, a várost, a zajt, a bűzt stb. stb.
Egyszer volt egy barátnőm, aki pánikbeteg volt, még a liftig se mert elmenni.
Sokat segített neki, mikor lett egy kutyájuk.
Az volt a furcsa, hogy egész életében rettegett a kutyáktól, aztán mégis, egy kutya hozta meg viszonylag a boldogságot, és a megnyugvást.
A karácsonyi tömeg valóban rémes, ugyanezt éltem meg a Vörösmarty téren, pedig az még nyitott is, ugye. Múló állapot, gondolj arra. Ilyenkor tényleg jobb otthon maradni. Elmúlik! (mondom én)
Értem én......Nagyon is.....Ritkán írsz így magadról én "örültem" neki...Bár jobb beszélgetni..
A film egyébként milyen volt?
Juhizs,Zaza: én is kerülöm a tömeget,inkább a hozzámvaló emberek társaságát keresem. Na,meg adódik ugye a hajláktalanok csoportja,de őtőlük kapok szeretetet.Hm,érdekes nem?
Minél több embert ismerek, annál jobban szeretem a kutyámat... ezt nem én találtam ki, de sokszor hajlok az érzésre, de próbálok nem így nézni az emberekre, mert ez nem lenne építő.
Talán csak annyi, hogy az ember nem így lett kitalálva..., még a patkányok is kiakadnak, hogyha túlzsúfolják őket, azért mi mégiscsak a Teremtő képére lettünk megalkotva. Mostmár lecsillapodtam, reggel nagyon feldúlt voltam, gondoltam is, hogyha még senki nem olvasta, kitörlöm a bejegyzést.
Ne töröld ki - kérlek.
Ez is hozzád tartozik.
Én pedig örülök, hogy megosztottad velünk.
Igazad van, ez is én vagyok...
A film...? Mivel "elfoglalt" a szorongás félig-meddig láttam, azt hiszem aranyos...
Megjegyzés küldése