Olyan nehéz nekik, vállalkoznának, talán némi álmodozással, de a kijózanító valóság melléjük szegődik... Szépen, becsülettel, nem megbántva senkit..., de ez így, sajnos nem megy ebben a tökéletlenségben.
Két dolog még... Egy csodálatos vers és Vivaldi, hátha valaki kívánja még a nyugalmát!
Szép, békés napot mindannyiunknak!
MILYEN JÓ LENNE NEM ÜTNI VISSZA
Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se kézzel, se szóval,
Világitni a napvilággal,
Elaltatni az éjszakával,
Szólni a gyávaság szavával,
De sose ütni vissza.
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se kézzel, se szóval,
Világitni a napvilággal,
Elaltatni az éjszakával,
Szólni a gyávaság szavával,
De sose ütni vissza.
Lelkeimmel pörölnöm kéne
S élvén is vagyok most a béke.
Kristály patakvíz folydogál
Gyémántos medrü ereimben.
Szelid fényesség az ingem
És béke, béke mindenütt,
Pedig csak én élek vele!...
Fölemelnek a napsugarak,
Isten megcsókolja minden arcom
És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem
A pusztaság fele.
S élvén is vagyok most a béke.
Kristály patakvíz folydogál
Gyémántos medrü ereimben.
Szelid fényesség az ingem
És béke, béke mindenütt,
Pedig csak én élek vele!...
Fölemelnek a napsugarak,
Isten megcsókolja minden arcom
És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem
A pusztaság fele.
1924. júl. 10. József Attila
3 megjegyzés:
Köszönöm a szép zenét/én is ott táncoltam most selyemruhában egy palota báltermében;-)/és köszönöm a verset is,nem ismertem és nagyon jól jött!
Vivaldi örök kedvenc és visszaidézi a gyerekkoromat is,sokat hallgattuk!A vers is csodás!
:)
Megjegyzés küldése