Sokat...

... gondolkodom mostanában az idő múlásán, az öregségen vagy inkább öregedésen. Lehet méltósággal tenni, de kellemes érzésekkel biztosan nem. Ma temették el apukám nagynénjét, 84 éves volt, apu 25 éve halt meg, 48 évesen. Ahogy múlnak az évek és egyre több történés van mögöttem, annál inkább érzem, hogy mennyire semmi az a 70-80 év..., hogy azok az emberek, akiket gyerekkoromban idősnek láttam, fiatalabbak voltak, mint most én.
Nagyon szomorú lenne az ember lét - az értelmetlenségről nem is beszélve - , ha ennyi lenne. Ti mit gondoltok erről?

Ma...

... elaludt. Hiszem, hogy nem örökre. ... Árpi bácsi...


"A mondabeli tövismadár csak egyetlen egyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármely más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és felnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára... Legalábbis a monda szerint."



Fotó: internet