Mennyire...

... hosszú tud lenni egy nap, hogyha egyedül töltjük... Reggel egy testvérnőre gondoltam, aki tegnapelőtt elaludt. Bár tudom, hogy ő már nem hallja, de mégis elmondtam néhány dolgot, természetesen így magamnak, hogy vigyázok majd közös barátnőnkre és segítem, ahogy ő is segít, ha elesek..., hogy mindannyian ott legyünk az Isten által megígért ÚJVILÁGBAN, ahol nem lesz többé halál, félelem..., könnyhullatás és már nagyon várom, neki most megszűnt az idő, de előttünk hatalmas események állnak, várom, hogy találkozzunk és végre megismerjem, sok közös pontunk volt: Jehova, Eri, az egyedi ékszerek szeretete..., hűségben ment el, miután évekig harcolt a kórral... én sem szeretném, ha keseregnének a testvérek utánam, hanem erőt merítenének pl. ebből a bibliaversből:

" De mint ahogy meg van írva: „Szem nem látta, és fül nem hallotta, sem ember szíve el nem képzelte azokat, amiket az Isten az őt szeretőknek készített." I. Korintusz 2:9

Lehangoltság ellen kituszakoltam magam a kertbe és milyen jól tettem! Csodálatos színekben pompázott minden..., sajnáltam összehúzni az avart, de már nem halogathattam tovább. Kóbor diókat találtam a vizes levelek alatt, örültem mindegyiknek. :) Azon kaptam magam, hogy lassan feloldódik a rosszkedvem egy kellemes állapotban és mosolygok...

Most megpihentem, megyek főzni, és elkezdem a benti teendőket.

2 ajándékot adnék annak, aki erre-jár. Egy csodálatos képet.  ...és egy zenét, amit tegnap hallottam az egyik tehetségkutató versenyen. Két tiszta-szép ember produkcióját..., nem akarom tudni. hogy esetleg mi van a háttérben..., így akarom élménnyé tenni, nem hagyom, hogy minden illúziómat elvegye ez az embertelen világ!

SZÉP HÉTVÉGÉT MINDENKINEK!