Igaz történetet dolgozott fel, az ún. Bernhard műveletet. Csak mesélt, mesélt..., katartikus élmény volt számára, mindig is féltettem a hasonló filmektől, de örülök, hogy megnézte. Aztán elkalandoztam..., a főiskolán volt egy tanárnőnk, dr. Bársony Magdának hívták, sokáig nem tudtunk róla semmit, csak kis hülye csitrikként nevetgéltünk a viccein. Aztán egyszer csak nagy csönd támadt és soha többé nem nevettük ki..., elmondta, hogy 30 valahány kilósan hazajött a lágerből. Miért nem kérdeztük, miért nem faggattuk?! Ennyi év után másként csinálnám. Ebből azt a tanulságot vonom le, hogy IGAZÁN meg kell élni mindent, ami történik velünk! Egyetlen pillanat sem tér vissza. A másik tanulságom, hogy ami megtörtént, megtörtént, nem szabad önvádlással élni, el kell engedni a múltat, mert csak a megbocsájtás tud egészségessé tenni minket a jelenben és ez mindenre vonatkozik.
"Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen. Mint ahogy Jehova is készséggel megbocsátott nektek, úgy ti is. Mindezek mellett pedig öltsétek magatokra a szeretetet, mert az az egység tökéletes köteléke." Kolosszé 3:13,14.
Nem lehet másként normális életet élni, csak, ha megbocsájtunk és szeretetet táplálunk a szívünkben, minden tapasztalatom ezt mondatja velem és azt, hogy tanuljunk az emberiség és a saját múltunk történéseiből...
Szép, békés estét mindenkinek!










































