... a világ legrondább takarója, néhány éve kezdtem el, mikor még szinte semmit nem tudtam a foltvarrásról, persze én sok mindent elkezdtem, amiről nem sok fogalmam volt..., bátorságban nincs hiány. Egyszer leültem a kanapéra, szóltam a családomnak, hogy én most nem vagyok itthon és addig nem állok fel, ameddig nem tanultam meg horgolni, körülvettem magam fonallal, horgolótűvel és egy horgolós könyvvel, aztán néhány óra múlva felkeltem, egy horgolt csillaggal a kezemben... Egyszer (20 éve) megkérdezte egy lány, hogy tudok e lépcsős frizurát nyírni, (akkoriban boldog-boldogtalannak nyírtam a haját...)rögtön rávágtam, hogy persze. Szegénynek amúgy is igen kevés haja volt (ahogy a nagymamám mondta 3 szál, két sorban) és én megnyírtam, olyan lett a haja, mint egy emeletes torta...kis kör, nagyobb, legnagyobb ez így volt sorban, úgy emlékszem sírógörcsöt kapott... Vissza a takaróhoz: kezdetben én belevarrtam minden anyagot, amit csak bírtam... de azért sem szedem ki, olyan, mint egy korrajz, egyedül Mammkának tetszik, a kis drága... Tehát, néhány fotó róla...
