2009. február 27., péntek

Mammkánál...

...olvashatjátok a bejegyzést erről a történetről... döbbenetes. Nem csoda, hogy Einstein azt mondta, hogy két dolog van a világon, ami végtelen, a világegyetem, és az emberi butaság...
http://www.youtube.com/watch?v=hnOPu0_
YWhw
Mammka! Mégis beírom ide a történetet, ha nem haragszol, talán így kettő együtt érthetőbb. DE! Mindenkit buzdítok, hogy látogassa a blogodat, mert sok más érdekességet és szépséget is talál!
Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i
metróállomáson és hegedülni kezdett.
Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az
idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a
munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.
Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és
egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs
megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül,
hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva
kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és
továbbsietett.Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére.
Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára
az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált.
Ugyanez más
gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.
A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni.
Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32
gyűlt
össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem
vette
észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.A járókelők nem
tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta
a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű
Stradivari-ján.
Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban
lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.
Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai
kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy
hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a
szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a lehetséget egy
váratlan helyzetben.
A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?"

Barbi...


... játéka!
http://babikincsei.blogspot.com/

Mazsolázni...


... való...
http://www.houseonthehill.co.nz/index.asp

2009. február 26., csütörtök

És...


... egy másik...

Már...


... csak a gomb hiányzik erről a karkötőmről...

2009. február 25., szerda

Szíves...


... baráti díj.
Ez persze csak olyan hevenyészett cím adás...
Kedves lányok, akik megtiszteltetek ezzel a díjjal!
Mivel mindannyiótokat nagyon kedvellek, nem véletlenül vagytok a kedvenceim között...,vegyük úgy, hogy ez a díj visszaszáll és mindenkit érint, akit rendszeresen látogatok. KÖSZÖNÖM!

2009. február 22., vasárnap

Ma...


... találtam...

Azt mondják, hogy pénzért mindent meg lehet kapni, de ez nem igaz. Ételt vehetsz pénzért, de étvágyat nem; orvosságot igen, de egészséget nem; csillogást igen, de szépséget nem; jókedvet igen, de örömet nem; szolgákat igen, de hűséget nem; szabadidőt igen, de békességet nem. Pénzért csak a kérgét kapod meg mindennek, nem a magvát.
"Arne Garborg"

2009. február 20., péntek

Ezt...


... a képet a tesómnak küldöm, ha erre jár.
Tasha Tudor...

Naptár...


... kedves és színes...
http://www.sprinklesinvitations.com/

2009. február 19., csütörtök

2009. február 12., csütörtök

Ma...


... egy nagy ajándékot kaptam!!! Köszönöm!!!

2009. február 9., hétfő

2009. február 7., szombat

2009. február 5., csütörtök

Blogszünet...


... helyett, csak egy kis elmélkedés..., amikor elkezdtem a blogolást, úgy éreztem, megnyílt előttem a világ. Járhattam a skandináv országokban, ANGLIÁBAN... találtam alkotótársakat..., akikkel soha nem találkozhattam volna. Aztán jött egy még nagyobb csapda, kezdtem megismerni magyar blogosokat, egyre többször jártam az oldalukon, volt, hogy naponta többször, aztán megnéztem, hogy ők kiknek az oldalát nézik szívesen... és innen nincs megállás... Illetve van, amikor rájöttem, hogy ez a rengeteg információ teljesen lefárasztja az agyamat, akkor elkezdtem gondolkodni, miért adom olyan könnyen a drága időt?!
Ezután is írok és ezután is megnézem a kedvenc blogjaimat,DE! igyekszem kiegyensúlyozottan tenni. Mindenkinek szép napot! Szera

2009. február 2., hétfő

"Titkos"...


... ajándék! Drága Julcsi! Köszönöm! Kint süt a nap, meg bent is...

2009. február 1., vasárnap

Játék...


... egy kedves barátnőmmel megbeszéltük, hogy ezt a játékot kihagyjuk, túl intimnek találtuk, mégis belemegyek, mert egy kedves új blogos LIZ kért fel játékra.

A játék lényege, hogy a saját kézírásunk által jobban megismerjük egymást. Egy félig-meddig kifogyott tollal írtam, kicsit nehezemre megy, hogyha "nézik" az írásomat...
A feladat a következő:
1.) Írd le a nick neved , és ( nem kötelező ) a keresztneved.
2.) Milyen kezes vagy ?
3.) Melyik betűt szereted legjobban leírni ?
4.) Melyik betűt szereted legkevésbbé leírni ?
5.) Írd le : A fürge kis vörös róka átugrik a lusta kutyákon.
6.) Nevezz meg 5 személyt akiknek továbbadod a kérést.

Az öt név: Enigma, Szarvasmici, Majonez, Mariah, Nana56.

Passzírozott...


... dália..., mármint szkennelő alá... Tegnap tanultam ezt a technikát, azt gondoltam, ezt képtelenség megcsinálni, amikor már súlya volt a rávarrt anyagoknak, akkor reménytelenség fogott el, de elkészült...