2008. november 29., szombat

Láncaim...



... nem tudom mennyire látszanak, ezt tudta a szkennelő...

Most...



...ennyi, talán kifestem vagy nem...

2008. november 28., péntek

2008. november 26., szerda

Régi...


...emlék jutott eszembe. Talán azért, mert olvasgattam néhány blogot, rájöttem, milyen sokan tudnak úgy írni, hogy látom magam előtt a történetüket. Na, így került elő a már említett emlék. Kisgyerekek voltunk még és amikor a húgom beteg volt, akkor mindig én ültem az ágya szélére, talán megnyugtattam, mert soha nem pánikoltam, ha lázas volt, nem érezte rajtam a túlzott aggódást... Nekem talán természetesebb volt ez az állapot, tehát ott ültem..., ő pedig kérte, hogy énekeljek neki. Mindig ugyanazt énekeltem, ez biztosan valami nyugtató ének lehetett. Most felnőttként is visszaemlékszünk rá, soha senkitől nem tanultam,vagy hallottam ezt a dalt és más sem tud róla semmit..., de mi még mindig emlékszünk rá...

Madarak...


... illetve madár... ilyenek varrásával foglalatoskodtam mostanság, sajnos a szkennelő alá nem tudok többet benyomorgatni...

2008. november 25., kedd

Úgy...


... látszik, átmentem gyerekbe, néhány vizsgálatra kell mennem és így érzem magamat, remélem, estére már elmúlik ez az "állapot" és visszaszelídülök macivá, aki nem ijed meg a saját árnyékától...

2008. november 23., vasárnap

Varázslatos...

... oldalt találtam, mindenképpen kapcsoljátok be a hangszórókat és mindent fedezzetek fel, néha oda kell kattintani, ahova nem is gondolnánk. Nekem ez most ajándék, ha még valaki így érzi annak nagyon örülök...http://209.85.129.132/search?q=cache:4lwMGIhtxBsJ:www.apollineaparis.com/+mutine+apolline&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu

Itt...


... van, megjött a hó... van kikre vigyáznunk, elő kell vennünk a madáretetőket...

2008. november 21., péntek

Állítólag...


... hétvégén leesik az első hó...

2008. november 20., csütörtök

Gyász...


... ma tudtam meg egyik blogtársunk tragédiáját. Annyira fáj a szívem érte... egész nap gondoltam rá, adja a Teremtő, hogy egyszer béke legyen a szívében.

2008. november 18., kedd

Figyelj!...


... Ne Vásárolj Semmit Nap



JULCSINÁL olvastam és mélységesen egyetértek vele. Éppen ezért továbbítom.

2008.11.28 - november utolsó pénteke, a Ne Vásárolj Semmit Nap egy lépés a változás pozitív irányába. Összefogunk és kiállunk a krónikus túlfogyasztás ellen, ami szinte minden környezeti, pszichológiai és politikai gondunk forrása. Tehetjük ezt úgy, hogy aznap nem vásárolunk semmit, de lehetünk ennél kreativabbak is. Szervezhetünk csere-bere börzét, kártyázást vagy társasozást, játékos vetélkedőt, beszélgetést a barátainkkal, süthetünk süteményt vagy készithetünk közösen ajándékot... Eddig az idézet Julcsi blogjáról... Érdemes együtt gondolkodnunk, erre minden nap alkalmas, de sűríthetjük erre a napra is. Köszönöm Julcsi!

2008. november 17., hétfő

Szomorúságűző...


... képet küldök mindenkinek, aki mostanában nem találja a helyét... Különösen egy nagyon kedves barátnőmnek!

2008. november 16., vasárnap

Szomorúság...


Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő


Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.

De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. ,,Dehogy eresztlek - gondolom -, dehogy!” Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megvakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé… És már kopog is, kopp… kopp.

2008. november 15., szombat

Ma...


...elmentünk a lányommal, lazításként egy "textílkutatóba" (ezt a szót Mammkától tanultam és nagyon tetszik), kincsekre bukkantam, egy zacskó "százéves" cérnára és néhány gyapjú fonalra, amiből mutatok egy kis ízelítőt!

Allergia...


... ebben az évben derült ki, hogy allergiás vagyok jó pár növény pollenjére. Lehet, hogy most is attól vagyok csupa nátha, viszketés a szájam körül...? Van köztetek, aki késő ősszel is allergiás? Mit csináltok ilyenkor?

Violini...


... ajándéka is megérkezett a héten, az anyagok szebbek mint a képen,én már akkor megmondtam, hogy egy darabig csak gyönyörködni fogok bennük... Nagyon köszönöm ezt a becses ajándékot!

Frida...


...ajándékát meghozta a postást. NAGYON KÖSZÖNÖM! A szkennelő alá passzíroztam őket, hogy egyszerre legyen rajta mind, kicsit nagy a kavalkád a képen, de remélem látható. Egy ATC-kártya, címe: szeretet, anyagok, szalagok és egy kézimunkás újság. Nagyon kedves vagy Frida!!!

2008. november 14., péntek

Hogyha...

... van kedvedtek elutazni egy egészen más világba, akkor kattintsatok a linkre... minden apró részlet figyelmet érdemel.
http://www.atelierbep.nl/

2008. november 13., csütörtök

Ma...



... hallgattam egy nagyon szép előadást az alázatról. Elhangzott egy mondat, ami talán mást is elgondolkodtat:"Csak az tud együttérzést gyakorolni, akiben van alázat."

2008. november 10., hétfő

Beteg...


... világ! Ha beírjátok a Google keresőbe a nagymama szót, arcpirító, hogy mi jön ki...
Drága, régi nagymamák...

Ezt...


... a kedves ajándékot kaptam ma...

2008. november 9., vasárnap

Soha...


... nem gondoltam volna, hogy ennyire tud fájni egy torok. Most nem gondolom, hanem tudom, iszonyú...

2008. november 5., szerda

Kicsi Szera...


... úgy tudok ránézni, mint egy pici babára, aki nem is én vagyok... és úgy sajnálom, hogy milyen nehéz lesz neki, amíg felnő, meg utána is...

2008. november 4., kedd

Nemez...


... piperetáska, vagy ezt a rusztikus stílusú tartót túlzás így hívni? Mint minden "művem", ez is félkész...

2008. november 3., hétfő

Játék...



Ezt a "meghívót" KICSIKATÓTÓL kaptam. Ami a gyermekkorról szól. Íme, a szabályok:

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.

2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!

3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!

4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

Egy testvérem van, aki szintén lány és mindig egymás mellett álltunk, hiszem, hogy ez ma is így van. Egymás kezét fogtuk az asztal alatt, amikor meg kellett ennünk a sárgarépát, rájöttünk, hogyha nem rágjuk meg, hanem csak kicsi falatokat veszünk a szánkba, egyszerre le tudjuk nyelni és akkor nem érezzük az ízét. Mindig fehér zokniban kellett járnunk, és ezt nehezen viseltem, inkább a port szerettem volna rúgni a lábammal, érezni a földet. Hatalmas masnikat hordtam a hajamban, ami a hátam közepéig ért, vagy még azon is túl. Szombaton mosta meg nagymamám és ecetes vízzel öblítette le, hogy fényesen csillogjon, amikor másnap reggel templomba megyünk. Amikor 4 éves voltam megkérdezték anyukámékat egy pályaudvaron, hogy festik e a hajamat, mert olyan szőke... Szerelmes voltam egy nagyfiúba és virágokat szórtam a homokba, amerre biciklizett, ő a legjobb barátnőmbe volt szerelmes... Amikor nagymamám csirkét vágott és bement a forró vízért én összeraktam a csirke fejét és vizet csöpögtettem a szájába, hogy ne halljon meg... Disznóvágáskor a dunyha alá bújtam befogtam a fülem és azt mondogattam, hogy á!á!á!... jól leszidtak, hogy miattam nem akar elpusztulni az állat... A kézműveskedéshez való vonzalmamat abszolút befolyásolta, hogy vetítettek a tévében egy holland sorozatot, azt hiszem az volt a címe, hogy a Kéz öt ujja... varázslatos volt!

Azt hiszem ennyit még soha nem írtam a blogomba.

Az én jelöltjeim:
LEDANNA
KATBO
MAMMKA
ENDY
P.JULCSI
JUHIZS
SZÖMÖRCE

Igaziból mindenkire kíváncsi lennék, aki blogtársam...

2008. november 2., vasárnap

2008. november 1., szombat

Nő...


...woman
...kwine
...nainen
...femme...